2012. június 13., szerda

WIFE TO BE SACRIFICED

Masaru Konuma, 1973 Japán


~~~


A világháborút követően a japán mozifilmgyártás (is) élénk fejlődésnek indult, később azonban a televízió 1960-as évekbeli tömeges elterjedése a hagyományos, nagy gyártó cégeket válságba sodorta. A megszokott történetek megtekintéséhez nem kellett már jegyet váltani, otthon a képernyő előtt is lehetett fogyasztani egy-s-mást. A kisebb, független műhelyek stílusát később, részben átvevő nagyok, a „pinku eiga” (szó szerint: rózsaszín filmek) elnevezésű, 60-70 perces, minimum 3-4 szex-jelenettel fűszerezett, kissé eltérő minőségű, de mindenképpen újszerű és merész filmalkotásokkal igyekezték a nagyérdeműt a mozikba visszacsábítani. A Nikkatsu cég jelezte „Roman(tikus)-porno” kapcsán Yasuharu Hasebe rendezőről több ízben is volt szó a blogon, Noboru Tanaka gyönyörű BEAUTY'S EXOTIC DANCE: TORTURE (1977) munkája is említődött, de ne felejtsük el a 47 tétel, kizárólag Roman-porno művészfilmet rendező Masaru Konuma nevét sem.


Elöljáróban annyit, hogy az ugyan szégyentelenül szexuális töltetű pink-filmek sohasem explicit pornográfok, eleve a japán törvények is tiltják a genitáliák és a fan-sir-zet mutatását. Ez a megszorítás annyiban lehet érdekes, hogy talán még inspirálta is a régi japán softcore piktorainak kreativitását, véleményem szerint különösen vizuális tekintetben. A gyönyörű közeli képek, vagy a mesteri képi kompozíciók, képeslap-szerű helyszínek, a kis költségvetés ellenére igen magas színvonalra emeltek műveket, mint például ezt a WIFE TO BE SACRIFICED (eredeti címe: Ikenie fujin) címűt. Hogy úgy mondjam a „tartalommal” van némi gondom, vagyis nem igazán értem, annak ellenére sem, hogy a szuper kvalitású DVD kiadás tartalmazza Hideo Nakata SADISTIC & MASOCHISTIC (2001) című dokumentumfilmjét is, ami másfél órás áttekintése Masaru Konuma munkásságának, és tulajdonképpen egy sajátos filmzsáner történetének.


Hideo Nakata, az extra film alkotója gondolom, ismerős az un. J-horrorok kedvelőinek. Ő fiatalon Konuma mellett segédkezett, a „doksi”, a veterán rendező iránt érzett tiszteletéből született, a sokatmondó címet is Konuma találta ki, illetve számtalan érdekességet tartalmaz pl. a Nikkatsu cég vonatkozásában. Az 1963 környékén indult japán pinku eiga annyira "húsbavágó" témákat feszegetett, hogy nekem még most is „meredeknek” tűnnek. Maga a szadó-mazó érzésben lelt élvezet – a gyakorlatilag központi témája a pinku ezen ágának – notórius boncolgatása már-már kóros tüneteket sejtet, de hát kinek a pap, kinek a papné… Az említett vérlázítóan sötét színek ellenére, olyan igényes produkciót tudnék említeni a WOMAN… némi analógiájaként, mint a méltán elismert, az értők által nagyra tartott BLIND BEAST (1969).


Akiko férje, Kunisada, az iskolai tanár 3 éve eltűnt. A rendőrség egy nagyon kényes jellegű bűncselekménnyel vádolja, bizonyára a hegyekben bujkál. 3 év után azonban a gonosz férfi megjelenik egy kislány társaságában. Ex-neje, aki egy életre (?) kiábrándult a férfiakból, nem különösebben örül az embernek, aki elrabolja, hegyvidéki búvóhelyén egy elhagyatott faházban megkötözve tartja, és meglehetősen „mostohán bánik vele”. Keveset beszélnek, az asszony egy ízben csaknem elszökik, de két vadászba botlik, akik… na, mit csinálnak vele? Kunisada összeszedi a nőt, a farkasok gyengédségével „kipucolja”. Fiatal pár öngyilkosjelöltet is találnak az erdőben, megalázás a halál helyett, és lám, már Akiko (gyönyörű színésznő) is ügyesen tevékenykedik, esze ágában sincs elmenekülni. Amikor a nyomozók rájuk találnak a megkötözött nő kéri, hogy ne oldozzák el, „mert ő ezt szereti”… hoppá!


~~~

Nincsenek megjegyzések: