2011. július 29., péntek

SUMPAH ORANG MINYAK

P. Ramlee, 1956 Malajzia


 ˇˇˇˇ


Viszonylag ismertebb hongkongi rémtörténetek (például a BLACK MAGIC ’1975) felmenőinek tekinthető, a legősibb maláj horror- és fantazifilmek, legendák és az ismeretlenség homályába burkolóznak - mai napig. Egyszerűen nem érhetők el mondjuk az európai fanatikusok számára (sem). Gondolom a helyi televíziók, időnként vetítik eme ritkaságokat, de minket ez nem nyugtat meg, és követeljük legalább az angol feliratos dévédé kiadását: 990.- forintért legyen, tele extrákkal! Addig is, amíg ez bekövetkezik, vessünk egy pillantást angol címén CURSE OF THE OILY MANIAC elnevezésű mozi-fosszíliára, melyet a Shaw Brothers cég kezdeti korszakában készített (Malay Film Productions). Az Olajos Mániákus-mítosz és „kreatúra-trash” első, és igazán érdekes rimékjéről - mely ugyancsak Shaw Bros (1976) - a Steppenwolfon és a Delirián is olvashattunk már magyar nyelven.

 
Történet a következő: egyedülálló kelmeárus befogadja magához a nyomorék, púpos és olajosképű szerencsétlent. Kiderül, hogy a kellemetlen külsejű pasas sumákba’ nagy rajztehetség, gyönyörű mintáival felvirágoztatja jótevője nehezen döcögő üzletét. Sajnos megtalálja őt a falu gonosz ifjúsága, „szórakoznak” vele. Időnként a jószívű asszonyok mentik ki, majd vidám esztrádműsor típusú zenés-táncos, 5 perces rész következik, egy láthatóan kipucolt szóló énekesnővel. (Hihetetlen látvány!) A meztelen talpú (itt mindenki mezítláb nyomja) nagypofa-bajuszhős elűzeti a „kriplit” a faluból. Este az erdőben furcsa dolog történik: a nyomorék száműzött egy isteni vízió főszereplője lesz. (Az 1950-es évek trükkjei és technikai megoldásai csodásak, a díszlet pedig pazar!)  A látomás során egészséges ifjúvá változik, majd pompázatos ruhát öltve visszatér a faluba.


A másfél órás, több érdekes dalbetéttel tűzdelt, maga idejében (és közönségének) állítólag hihetetlen módon sikeres film – melyet ma már kizárólag csak elvetemült „régészeknek” ajánlok! - utolsó 20 percében válik „olajossá” a helyzet. Az egykori szerencsétlen, ám az óta kikupálódott főszereplőt egy ördögfejű figura (na jó, legyen: Sátán) olajos-mániákussá ((-:népszerű maláj szellem-mítosz, sikamlós rémfigura, ki nőket gyaláz:-)) változtatja. Mozgása hiába szupermen-szerű, pár erőtlen színre lépés és gonosztett után egy apró üvegcsében végzi. De legalább élve - HAHAHA! – és már tudom: a többi régi maláj horrort is meg KELL ismernem!!!



ˇˇˇˇ


 ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ

2011. július 23., szombat

RED SPELL SPELLS RED

Titus Ho, 1983 Hong Kong


ˇˇˇˇ


Szentéllyé berendezett barlangban lakozó, barátságtalan törpe varázsló szentségtelen szertartást celebrál. Őrült mozdulatai - és egyéb jelek alapján - biztosak lehetünk az alkalmazott mágia sötét jellegében, a tébolyult ember(?) többek közt egy élő békát is beletrancsíroz fortyogó kotyvalékába. Négyfős pozitív-mágusokból álló csapat kifigyeli a pokoli módon ficánkoló koboldot, üregében megtámadják, rövid villámszórós csetepatét követően legyűrik, holt tetemét egy lepecsételt ládikóba zárják.


Időbeni váltást követően Malacca (Malajzia) 400 éves Szent Pál templomának romjai közt vagyunk egy női idegenvezetővel, ki a kamerának beszél. A hely egyben temetkezési is, misztikus atmoszférájú, tele titkokkal és hiedelmekkel. A jól sikerült riportfilm hazakerül Hong Kongba, a filmen látott okkult helyszín felkelti a producer érdeklődését, például az 1919-es keltezésű, „Vörös Törpe Kísértet” nevű démonhoz köthető, kő bejáratú kripta. Másnap leutazik délkeletre, a gonosz mágus síremlékéhez tovább filmezni.


GRAVEYARD DISTURBANCE (Lamberto Bava módra!), majd vörös füst tör ki a felfeszített ládából, melyben már csak a varázsló csontváza figyel. A sikeres forgatást követően autentikus mondo-film következik, a helyi folklóron belül a mágia témakörét is szem előtt tartva, bár a hely alapvetően „maga a mágia”. A „modern” hongkongi filmeseket kitüntetett figyelemmel fogadják a falusi bennszülöttek, a vendégek elsőként egy rontásűző ceremónián esnek át, ahol egy gonoszt szimbolizáló fekete szőrzetű, ugyancsak élő sertést is leszúrnak.


A „shockumentary” folytatódik, véres állatáldozatok barátságtalan formájában. Emiatt a RED SPELL SPELLS RED (zseniális cím!) nem is népszerű minden gyűjtői körben, hisz kendőzetlen formában mutatja be a vad rítusokat, kakasviadalt, sőt egy ízben eleven tyúk belének kitépése és felzabálása (majd fejleharapás) lett filmre rögzítve. „Tűz Isten Tánc”, taoista pap vs. skorpióvarázslat. A gong tau legsötétebb színben „tündöklő” poklában, a stáb tagjai hullnak sorban, mint a legyek, a halálnemek legváltozatosabb formáiban.


A THE RAPE AFTER-hez és a CENTIPEDE HORROR-hoz hasonlóan a RED SPELL sem létezik jó kép- és feliratminőségű DVD formátumban, mondjuk ki, hogy mindhárom gong-tau ritkaság csak gyatra kvalitású VHS-ripen érhető el. Ez időnként az élvezhetőség rovására megy, különösen a beégetett angol szöveg olvashatatlansága bosszantó, a három közül a RED SPELL esetében sajnos még a kép is időnként egy nagy homály. Mindezek ellenére mindegyik nagy élmény - az obskúrus emberi félelmekre gátlástalanul alapozó - abszolút különleges és mondhatni egzotikus horrorok kutatóinak.











ˇˇˇˇ